Parádsasvár sokszor a Mátra ékszerdobozaként emlegetett kicsiny falu, a Kékestető lábánál. Számos történelmi jelentőségű épület keretezi, és számos történelmi személy nevéhez köthető a falu múltja.Lakosai lelkes, segítőkész emberek, összetartó kis közösség, akiknek elengedhetetlen szerepük van a falu hagyományainak megőrzésében, ápolásában.
Egyesületünk fontos céljának és feladatának tekinti a farsanghoz köthető Borotválós Asszonyfarsang hagyományunk körülbelül 100-107 éves múltjának, továbbá jelenének és jövőjének ápolását, megtartását, és az eredeti formájához közeli megjelenítését a falu apraja és nagyjával közösen együttműködve.
PARÁDSASVÁR (részlet Kinczel Rozália verséből)
Egy kicsiny zsákfalu a Mátra völgyében, régi település hegyek gyűrűjében. Ismert gyógyvizéről, s Rákóczi gyáráról, kétszázhatvan éves üvegygyártásáról.
A híres üveggyár, amelynek terméke, eljutott a világ minden szegletébe. Az ipartelepből üdülőfalu lett, lakossága gyérült, már kiöregedett.
A régi ünnepek, szokások, esetek, hagyományőrzésre ám még érdemesek. S hogy ne hulljon rájuk feledés homálya, ezt tűzte ki célul a Parádsasvári Maskarások Hagyományőrző Egyesületének lelkes társasága.
BOROTVÁLÓS ASSZONYFARSANG:
Kicsiny falunkban különleges hagyománya van a farsangi népszokásnak. 1907-1910-es évekre tekint vissza.
Legfőbb mozzanata az úgynevezett Borotválás, mely során az asszonyok borbély jelmezt öltenek és liszttel, pamaccsal, faborotvával megtisztítják a férfiak ábrázatát.
Ennek különleges jelentősége van, hiszen tisztító erővel bíró népi rituálé, a megtisztulás és a férfivá válás jelképe is.
Ezt a rituálét a borotválók végzik, a borbély, a segédje és a perselyes. Ők a maskarás felvonulás irányító személyei is, akik mögött számtalan jelmezt magára öltő gyermek és gyermeklelkű felnőtt vesz részt,hangos fazék-fakanál, fedő ütögetéssel vagy zenével bejárva a falu utcáit. A felvonulásban résztvevők száma kötetlen és megjelennek a régi idők mesterségeit idéző jelmezek is, pl: javasasszony, edényfoltozó,kéményseprő, továbbá a lisztet, tojást, élesztőt gyűjtő asszonyok hátyival. Mert a borotválásért fizetni kell, ki-ki belátása szerint. Régi időkben a pampuskához való alapanyagot is kapták fizetségül, melyből aztán megsütötték a finomságot,a pénzből pedig fizették a harmonikást, aki este a kantinban húzta nekik a talpalávalót.
Az évek múlásával anyáról lányára, családról családra szállt, és az itt felnövekvő gyermekek szinte észrevétlenül nőttek bele ebbe a hagyományba, melynek emlékei olyan mélyen élnek a falu lakosaiba, hogy magával ragadta az ide családot alapító fiatalokat is. Fontos célunk ennek az örökségnek a megóvása, ezen hagyomány megtartása, közel az eredeti formában történő megjelenítése, a jövő nemzedékének való átörökítése.
Kovács Évi Elnök
Praveczki Anett Alelnök
Madár Istvánné Nóri Titkár